2012.10.19 - Iskolai ünnepség

1956. október 23-án a budapesti egyetemisták békés felvonulásával kezdődött az, ami forradalomhoz, a többpártrendszer visszaállításához, az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. Befejezni - akkor - sajnos nem sikerült, de a történtek után már semmi sem lett olyan, mint korábban...

Itt még szünetnek tűnik... Érkeznek az osztályok És most? Mi lesz itt? Csak nem forradalom?
Kezdődik a megemlékezés! A második világháború után szocialista rendszert kényszerítettek országunkra. Felszámolták a politikai pártokat, bevezették az egypártrendszert. A párt ideológiája telepedett rá a gazdaságra, a kultúrára, a mindennapi életre.
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így! A bátrakat, a szembeszegülőket bíróság elé állították, megölték. Több budapesti egyetemen diák nagygyűlést tartottak. A diákszervezetek pontokba foglalva fogalmazták meg közvetlen követeléseiket.
A budapesti fiatalság a lengyel néppel szimpatizáló tüntetést hirdetett. Hidegen fújnak a szelek, Azok nem jót jelentenek... Szabad élet szabad madár, Jaj de szép ki szabadon jár... Járnék én is ha járhatnék, Ha magammal szabad lennék...
Általános, egyenlő és titkos választásokat! Követeljük az egész magyar gazdasági élet átszervezését! Teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot! A budapesti fiatalok ma délután a parlament elé vonultak.
A rend helyreállítása érdekében további intézkedésig tilos a gyülekezés! A fiú ott állt tizenötévesen, Születésnapja halál napja lett... Van, ami még egy forradalomban is elfogadhatatlan... Itt a szabad magyar rádió beszél!
Felkérjük a szabad Európa rádióját, hogy üzenetünket jutassa el az ENSZ-hez! A szovjet katonai hatóságok rövidesen bombázni fogják Budapestet! Két héten belül másodszor törtek hazánkra a szovjet csapatok! A baráti szovjet csapatok segítségével levertük az ellenforradalmi felkelést.
Nyílt levél a magyar dolgozó néphez! Mindenki tegye le a fegyvert, a dolgozók álljanak munkába! A bűnösök felelni fognak a tetteikért! Sebeink nyitottak, nyirkos kövön fekszünk, mostmár nem verekszünk...
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék, Mindenféle szélnek haragosa volnék... Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, S nem lennék játéka mindenféle szélnek. Vége - suttogta - látod, hogy vége... Így tört ránk ötvenhatban a béke. Köszönjük!