Ádám Péter Pál

Tantárgy: 
történelem, magyar
Bemutatkozás: 

Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Itt benn vagyok a férfikor nyarában
Hírös város az aafődön Kecskemét,
Ott születtem, annak öszöm könyerét
Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján: feledésbe
Nem merített sohasem téged a Léthe folyó
Észt a Saturnus adott, Jupiter meg erélyt cselekedni
Apám kún volt, az anyám is az
Becsületes lelkű, igaz

Lehettem volna töltőtoll koptató,
Nem ily oktató szegény legény
De nem lettem, mert Szegeden
A rakodópart alsó kövén ültem
Mivel az igaz utat nem lelém
Lebegő rémalak inte felém
Tisza-parton mit keresek?
Úgy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember úgy jöttem meg

Partra szállottam. Levonom vitorlám
Andreá moly énédes múzsám
Ádám evék azon tiltott gyümölcsből
S eljő a jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez százezrek ajakán
Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem egyházamat
A víz szalad, a víz szalad, a kő marad
Nem töröm én magamat, Rothschild; soha tetszeni néked,
Sem megtudni, mi vagy: reptili vagy human-e
Kizökkent az idő; - oh, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt
Be van fejezve a nagy mű, igen
A gép forog, az alkotó pihen